2009. december 11., péntek

Egy nő ezer arca...Balázsik Anikó RKC,FMS,SMR

A Nőciség, Ragyogás, RKC

Ez a kis írás a véleményemet tükrözi részben a nőiségről, részben az RKCről, illetve a kettőről egyben. Saját élményeim, jómagam és általam erősen kedvelt személyek képezik a vizsgálati anyagomat 

A nőiségről: mióta körülbelül kialakultam, a körülöttem levőket elsősorban emberi tényezőként fogom fel, kevésbé törődök a nemükkel. Mivel természettől fogva kétfélék lehetünk, és engem a női „fajtába” soroltak, természetesen ezzel a dologgal is kellett valamit kezdenem. :-) Arra jutottam kb. 20 éves korom körül, hogy nőnek születni nagyon szerencsés dolog. Mióta (10 éve) van egy tüneményes kislányom is, azt gondolom, hogy nőnek lenni valami isteni szerencse.
Mivel természetemnél fogva nem vagyok nagyon hétköznapi kategória, azokkal a nőkkel találom meg a legjobban a hangot, akik kicsit erősebb, egyéni karakterek, gondolkoznak, kreatívak. Szerencsére sok ilyen típusú Nő cseppent bele az életembe 35 évem alatt.

A „milyen az ideális nő”-téma bármikor, bármilyen társaságban pillanatok alatt parázs vitát tud kiváltani, nemtől függetlenül. Voltaképpen nincs válasz, még egyénileg is nehéz szabatosan leírni, hogy „kitalálva” mi lenne tökéletes, és van-e, aki ennek megfelel ?
Legyen: konyhatündér, de ne hízzon meg, legyen mindig ápolt, friss, kedves, kiegyensúlyozott, gondoskodó, mosolyogjon egész nap, töltődjön magától, persze okos is legyen, öltözzön ízlésesen, és sorolhatnám.
Hm….. sokszor hallgattam ilyen vitákat, amelyek mindig a nő szépség kontra okosság, vagy alárendeltség kontra határozottság körül forogtak, végül nem vezettek sehová. Ezen a szinten tovább kell lépni.

Sokféle Nő létezik, ahogy sokféle ember is, a külsőségek/funkcionális hatásfok helyett inkább úgy közelíteném meg a kérdést, hogy szerintem az a Nő kerül a saját helyére, és fejlődik folyamatosan, aki megismeri és fejleszti a Benne rejlő Erőt. A Női erő finom és intuitív, de ez nem azt jelenti, hogy puha is. A Női testet brutális kihívásokra tervezték, gondoljunk például a gyerekszülésre, vagy a századelő generációinak életmódjára.
Nagyon érdekesnek találom, hogy nőként éppen egy ilyen majdnem otromba céleszközzel végzett gyakorlatsor tetszett meg nekem, aki súlyzóneműeket mindig messze elkerültem, és bár dolgoztam fitnessben, szerettem is ott, egyedül az eszközmentes Pilates és jóga volt, amit szívesen műveltem, minden egyéb hidegen hagyott-talán, mert egyszerűen nevetnem kellett az ugrabugra csodanevű órákon, ahová mindig bejárogatott mindenki, és nem vettem észre rajtuk testileg semmiféle változást. A kettlebell más volt, első látásra elkapott, mert megértési folyamat elé állított és ez tetszett benne, nagyon.
RKC-ként azt látom, hogy a hozzám járó Nők megerősödtek fizikailag is, és lelkileg, Nőként is önmagukban. Testmozgásnak különb célja nem is lehet. Sokféle tornát oktatnak, de testtudatra rávezetés nélkül. Az RKC éppen ettől speciálisan jó Nőknek- mert egyszer csak vékony lesz a dereka. Egyszer csak észreveszi a tükörben, hogy másképp áll a nadrág-nem lóg a popsija, vagy „valaki leradírozta” a hasát. Vagy éppen formás lett, holott mindig deszkaként észlelték. Nőknél az esztétikum mellett hormonálisan is nagyon fontos a megfelelő testkompozíció.

Végül magamról, RKC-ként és nőként : szépen, fokozatosan került fel a kettlebell az életembe a jelenleg elfoglalt igen előkelő pozíciójába. A kezdetektől fogva minden szempontból örömömet leltem benne. Súlyproblémáim nem voltak, és (régebbi fittségről alkotott véleményem szerint) nem is voltam rossz állapotban-hiszen a kerékpározás közös családi szenvedélyünk, jógázni meg kora kamaszkoromtól kezdve tanultam. A hátam mégis fájt, sőt, fotókon visszanézve görbe is volt már. Körülbelül másfél éve már csak mások hátfájásával foglalkozom ( a munkám miatt) ,mert nem tudom már felidézni sem, milyen is?

Örültem az életnek azelőtt is, hogy RKC lettem, de kaptam a cím mellé nagyon sok emberi meleget, feltétel nélküli önzetlen, de nem hízelgő segítséget, tisztaságot, tapasztalatot, tudást.
A tükör mindig többet lát: saját párom szerint egy csomó szempontból egyszerűsödtem, mint Nő, de csinosabb is lettem valahogy. ( Legalább nem magyarázta túl. Úgyis azonnal eszembe jutott az első kérdése,mikor az én tüncibünci konyhámat először meglátta „Nálad a klotyó is úgy néz ki,mint egy indiai bazár?”  ) Emellett, bár már négy hónapja volt az instruktori vizsga,a mai napig rendszeresen átölel és elmondja, hogy nagyon büszke rám. Ez jól tud esni, főleg fáradtan …

Az egyszerűsödéssel, már amennyiben fejlődésnek fogjuk fel a dolgot, egyetértek, a csinosságról meg az a véleményem, hogy az a Nő csinos, aki ragyog- persze nem mindig túl fényesen, csak alapjáraton, l’art pour l’art, önmagában, mert Nő.

Bizonyítja nekem folyamatosan a kettlebell-edzés,hogy jó módszer belső ragyogás erősítésére, mert látom, érzem más Nőkön is a hatást….woman power 

Nincsenek megjegyzések: